Hogyan lett író Iszaak Babel

Iszaak Babel, 1933

Így:

„Nagyapám, Lejvi-Ichok volt a város mulatsága és dísze. Cilinderben és elnyűtt, rongyos bakancsban sétált az utcán, és a leghomályosabb ügyekben is eloszlatott minden kétséget. Tőle kérdezték meg, hogy mi az a gobelin, hogy a jakobinusok miért árulták el Robespierre-t, hogyan készül a műselyem, meg hogy mi az a császármetszés. Nagyapám válaszolni tudott mindezekre a kérdésekre.

(…)

- Lehetetlen – suttogták azok, akik a nyakán élősködtek -, lehetetlen, hogy egy ilyen nagyapa unokája…

De nekem egészen más dolgok jártak az eszemben. Gyakorlás közben a kottatartóra felraktam Turgenyev vagy Dumas valamelyik könyvét, és cincogtatva faltam egyik oldalt a másik után. Nappal mindenféle fantasztikus történetet meséltem a szomszéd fiúknak, amelyeket éjjel papírra vetettem. A meseszövés öröklődő foglalatosság volt a családunkban. Az öregkorára meghibbant Lejvi-Ichok egész életén át írta a Fej nélküli ember című regényét. Rá ütöttem.”

(Ébredés, 1930, Wessely László fordítása)

„Aztán olvastunk néhány oldalt nagyapa kéziratából. Óriás, térkép nagyságú, sárga, négyszögletes papírlapokon írt zsidó betűkkel. A kézirat címe: A fej nélküli ember. Lejvi-Ichok ebben írta le valamennyi szomszédját, akit hetvenéves élete folyamán valaha is ismert Szkivrben, Belaja-Cerkovban és Odesszában. Koporsók, kántorok, részeges zsidók, a körülmetélést követő ünnepi ebédre felfogadott szakácsnők, szélhámoskodó rituális metszők voltak Lejvi-Ichok hősei. Zagyva, hebegő, ferde fenekű emberek voltak, bibircsókos orral, pattanásokkal a fejük búbján.”

(A pincében, 1930, Wessely László fordítása)

Kóda:

Sztálin „halállistája”, a 346 kivégzendő személy nevét tartalmazó jegyzék első oldala. Babel a 12.

***

„Nagyapám ott állt kaftánosan a hordó mellett. Egyetlen foga csilingelve megkoccant.

- Kedves unokám – ejtette ki tagolt, hangsúlyozott megvetéssel a szavakat -, szaladok hashajtót bevenni, hogy legyen mit a sírodra raknom.”

(A pincében, 1930, Wessely László fordítása)